
Az Egyesült Királyság tengerentúli területe.
Területe: 47 km²; lakossága: 35 fő (2023); fővárosa: Adamstown; hivatalos nyelve: az angol, de a lakosság nagy része a helyi kreolt használja; közigazgatási beosztása: —; pénzneme: 1 New Zealand dollar ($ – új-zélandi dollár) = 100 cent és 1 Pitcairn Islands dollar ($ – pitcairn-szigeteki dollár) = 100 cent.
Nemzetközi gépkocsijele: —. Közlekedés módja: —. Rendszámok kiadása: —.
A Pitcairn-szigetek a Csendes-óceán délkeleti részén fekvő, távoli vulkanikus szigetcsoport, amelynek legismertebb tagja Pitcairn-sziget. Az európaiak közül először 1767-ben a brit HMS Swallow fedezte fel, Carteret kapitány feljegyzéseiben szerepel először a név. A szigetek világtörténelmi jelentőségre a híres Bounty-lázadás révén tettek szert. 1789-ben Fletcher Christian és társai fellázadtak William Bligh kapitány ellen, majd 1790-ben néhány társukkal és tahiti kísérőikkel együtt a Pitcairn-szigeten telepedtek le. A telepesek hamar szembekerültek egymással: az erőszak, a betegségek és a viszályok következtében az első évtized végére a lázadók nagy része elpusztult. Végül csak egyetlen brit túlélő, John Adams maradt életben 1800 után, aki a tahiti asszonyokkal és gyermekeikkel együtt alapozta meg a mai közösséget. 1808-ban egy amerikai hajó újra felfedezte a települést, majd 1838-ban a sziget hivatalosan is brit gyarmattá vált, a brit korona közvetlen fennhatósága alá került. Pitcairn ekkor az első olyan brit gyarmat volt, amely bevezette az általános választójogot – még a nők számára is. A 19. század második felében a lakosság növekedése miatt a britek 1856-ban átköltöztették a közösséget a Csendes-óceán másik nagy szigetére, Norfolk-szigetre. Sok pitcairni azonban nem tudott gyökeret verni ott, és idővel visszatért Pitcairnre. A 20. században a sziget elnéptelenedett, a lakosság 250 fő körül tetőzött, majd a gazdasági lehetőségek szűkössége és az elszigeteltség miatt sokan kivándoroltak Új-Zélandra vagy az Egyesült Királyságba. Ma a lakosság alig 50 fő, akik főként a lázadók és a tahiti nők leszármazottai. A Pitcairn-szigetek gazdasága mindig is szerény volt: a hagyományos mezőgazdaság, a méhészet és a kézműves termékek (különösen a faragványok és bélyegek) hoznak némi bevételt. Az internet és a turizmus is új forrást jelent, de a sziget máig az egyik legelszigeteltebb emberi település a világon. Politikailag a Pitcairn-szigetek továbbra is brit tengerentúli terület, amelyet egy helyi tanács és egy Új-Zélandon székelő brit kormányzó felügyel. A 2004-ben hírhedt nemzetközi botrányt kavartak a közösségben feltárt szexuális visszaélések, amelyek perhez és reformokhoz vezettek. Ma Pitcairn a világ egyik legkisebb és legelszigeteltebb társadalma, amely egyszerre őrzi a Bounty-lázadás legendáját és küzd a fennmaradásért.
A területen nem használnak rendszámokat, mivel a Pitcairn-szigeten csak alig néhány tucat quad és néhány munkagép található, nincsenek közutak, így nincs szükség a járművek azonosítására. Ezért az interneten fellelhető képek a szigetekről származó rendszámokról hamisak, bár egyes szigetlakók készítenek egyedi táblákat a járműveikre, de ezek sem hivatalos rendszámok.