Az Egyesült Királyság gyarmata és protektorátusa volt.
Területe: 876 953 km²; lakossága: 31 156 027 fő (1952); fővárosa: Lagos; hivatalos nyelve: az angol, a lakosság anyanyelve a hausza, az igbó és a joruba volt, ezen kívül számos kisebb helyi nyelv is használatban volt; közigazgatási beosztása: 3 régió (region), ezen belül eredetileg 22, 1947-től 25 tartomány (province); pénzneme: 1 British West African pound (brit nyugat-afrikai font) = 20 shilling = 240 penny.
Nemzetközi gépkocsijele: WAN (1937-től). Közlekedés módja: bal oldali. Rendszámok kiadása: a tulajdonosnak kellett elkészíttetnie.

  ·  

Nigéria mai állami keretei nem egyetlen hódítással, hanem különböző brit kereskedelmi és politikai érdekeltségek fokozatos összeolvadásával alakultak ki a 19. század közepétől kezdve. A folyamat első mérföldköve a Lagos-sziget elleni 1851-es brit akció volt, amelyet eredetileg a rabszolga-kereskedelem felszámolása motivált. Ezt követően, 1861-ben jött létre Lagos gyarmat, amely a brit terjeszkedés stratégiai bázisává vált a térségben. Ezzel párhuzamosan a tengerparti pálmaolaj-kereskedelem felügyeletére 1852-ben létrehozták a Biafra- és Benini-öböl Protektorátust. Ez a konzuli igazgatás alatt álló terület 1885-ben, a berlini konferenciát követően alakult át Olaj-folyók vidéke Protektorátusává, majd 1893-ban, a szárazföldi terjeszkedés hatására vette fel a Niger-parti Protektorátus nevet. Míg a partvidéken a korona közvetlen képviselői uralkodtak, a belső területek feltárását a George Goldie vezette Royal Niger Company végezte. A társaság 1886-ban kapott királyi kiváltságlevelet, amely feljogosította a Niger folyó menti területek igazgatására és az északi iszlám emírségekkel való szerződéskötésre. 1900. január 1-jén azonban a brit kormány visszavonta a társaság jogait és átvette az adminisztrációt, két nagy egységre osztva az országot: a korábbi Niger-parti Protektorátusból és a társaság déli területeiből létrejött a Dél-nigériai Protektorátus, míg az északi területekből az Észak-nigériai Protektorátus. 1906-ban Lagos gyarmatát is beolvasztották Dél-Nigériába, ezzel egységesült a teljes déli zóna. A modern Nigéria születésnapjának 1914-et tekinthetjük, amikor Frederick Lugard főkormányzó egyesítette a két protektorátust, létrehozva a Nigériai gyarmat és protektorátust. Az egyesítés elsősorban gazdasági érdekeket szolgált, mivel a déli vámbevételekből kívánták finanszírozni az északi infrastruktúra fejlesztését, ám a két országrész társadalmi berendezkedése – az északi indirekt kormányzás és a déli közvetlenebb brit hatás miatt – továbbra is élesen elkülönült. Ehhez a struktúrához kapcsolódott hozzá az első világháborút követően Brit-Kamerun, amelyet a korábbi német gyarmat felosztása után kaptak meg a britek. Ezt a mandátumterületet közigazgatásilag nem önállóan kezelték, hanem beolvasztották a nigériai tartományokba. A két világháború közötti időszakban a megerősödő nacionalista mozgalmak hatására a brit kormány több alkotmányos reformot is bevezetett. Az 1922-es Clifford-alkotmány még csak korlátozott képviseletet biztosított, de az 1946-os Richards-alkotmány már hivatalosan is három nagy régióra (Észak, Nyugat, Kelet) osztotta az országot az etnikai törésvonalak mentén. A politikai fejlődés csúcspontja az 1954-es Lyttelton-alkotmány volt, amely Nigériát valódi szövetségi állammá (föderációvá) alakította. Ez az átrendeződés széles körű autonómiát adott a régióknak, Lagost szövetségi fővárossá tette, és biztosította Brit-Kamerun számára is a különleges státuszt, megteremtve ezzel a kereteket az 1960-as teljes függetlenség eléréséhez.

A Brit-Kamerunt érintő információkat lásd külön: itt (mint megszállt terület), itt (mint Népszövetségi mandátumterület) és itt (mint ENSZ gyámsági terület)!